ADHD, azaz figyelemhiányos hiperaktivitás zavar óvodáskorban

Miklósi Mónika PhD összefoglalója

Mi az ADHD?

Az ADHD az idegrendszer fejlődésének zavara. Bizonyos agyterületek lassabban vagy eltérő módon fejlődnek, főképp a homloklebeny, ami a kognitív folyamatok és a viselkedés szabályozásáért felelős.

Mi okozza az ADHD-t?

Sokféle oka lehet az ADHD-nak, az esetek jelentős részében a genetika, tehát egy öröklött adottság, más részében környezeti ártalom, pl. szülés környékén fellépő oxigénhiány, vagy terhesség alatti dohányzás, koragyerekkori elhanyagolás, toxikus anyagok (ólom), stb. Sokszor nem egyetlen oka van, hanem ezek összeadódnak.

Újabban sok gyereket látunk súlyos figyelemzavarral és magatartásproblémákkal, akik nagyon kiskoruktól nagyon sokat vannak képernyő előtt (okostelefon, számítógép).

Milyen tünetei vannak?

Figyelemhiány: Nehéz felkelteni a figyelmét, nem hallja meg az utasítást, vagy ha meghallja, nem követi, vagy ha követi, hamar elterelődik a figyelme másra. Nem köti le a figyelmét hosszabban semmi, váltogatja a játékokat, feladathelyzetbe nehezen hozható vagy tartható. Külső zaj eltereli a figyelmét, álmodozó.

Hiperaktivitás: állandóan mozgásban van, olyan, mint a forgószél, rohangál, felmászik olyan helyre, ahova nem kellene, nem tud ülve maradni, vagy izeg-mozog, fészkelődik, jár a keze-lába. Gyakori, hogy nincs veszélyérzete, és gyakori, hogy a mozgás összerendezettségével is probléma van, ezek miatt „veszélyes” lehet ez a hipermotilitás (nekimegy, leveri, elesik stb.).

Impulzivitás: hamar felcsattan, túlreagálja a helyeteket, ezért konfliktusokba keveredik, nem várja meg, amíg elhangzik egy kérdés, beleszól mások mondandójába, túl sokat beszél, hangos.

Nagyon gyakran tapasztaljuk az érzelemszabályos gyengeségét: hirtelen fellángoló és intenzív érzelmi állapotok, nehezen szabályozza magát, ha elragadják a negatív érzések (hiszti, dühkitörés, lassan cseng le).

Mindezeket NEM ROSSZASÁGBÓL, szándékosan csinálja, csak azért, mert nem tudja jobban szabályozni magát.

Mivel jár gyakran együtt?

Az ADHD nagyon gyakran együtt jár az idegrendszer éretlenségének más tüneteivel, egyenetlen fejlődéssel a részképességek, fejlődési területek között, és a mozgás összerendezetlenségével, grafomotoros képességek gyenge színvonalával. Iskoláskorban kb. 40%-ban együtt jár valamilyen tanulási nehézséggel, valamilyen „disz”-szel.

Mivel ugyanazt az idegrendszeri területet érinti, ezért az ADHD gyakran együtt jár autizmussal, tik zavarral, de ez nem szükségszerű, sok ADHD-s gyerek van, aki nem érintett autizmusban.

Mi NEM az ADHD?

Az intellektuális képességeket nem érinti az ADHD, az ADHD-s gyerek lehet nagyon okos is, de lehet nagyon gyenge. DE: a gyerekek gyakran alulteljesítenek, figyelmi nehézségeik miatt nem hozzák azt a teljesítményt, amit az intellektuális képességük alapján hozhatnának.

A szociabilitást nem érinti az ADHD: az ADHD-s gyerekek nagyon gyakran kedvesek, barátkozók, empatikusan, segítőkészek, de vannak olyanok is, akik ezekben gyengébbek. DE: impulzivitásuk miatt gyakran keverednek konfliktusokba a társaikkal, és ezért a kortársak gyakran elutasítják őket.

Az ADHD-nak NEM TÜNETE az agresszió. DE: az impulzivitás miatt az ADHD-s gyerek hamarabb felcsattan, esetleg odacsap, de ezt nem rosszindulatból teszi, hanem azért, mert sokkal nehezebben szabályozza a viselkedését, mint az átlagos gyerek.

Mi lesz belőle?

A legtöbb gyereknél az idegrendszer előbb-utóbb behozza a fejlődési lemaradást, bizonyos esetekben már iskoláskorra, de inkább serdülőkorra. Az esetek kisebb részében az ADHD vagy maradványtünetei fennmaradnak a felnőttkorra is. Az iskoláskort „átvészelve” ezek az emberek is megtalálják felnőttkorukra az adottságaiknak megfelelő életstílust (nem könyvelő lesz, hanem kamionsofőr, manager, alpinista stb).

A legrosszabb, ami történhet, hogy a gyerekben a saját hibáinak a megtapasztalása és a környezet állansó negatív visszajelzése nyomán kialakul egy „én úgysem tudom, én rosszgyerek vagyok” tudat, és motivációját veszti a felnőttekkel való együttműködésre. Ennek a későbbiekben súlyos következményei lehetnek, a gyerek elindul egy rossz fejlődési útvonalon. Ennek megelőzésében a KÖRNYEZETNEK NAGY SZEREPE VAN! Az állandó szidás, korholás, el nem fogadás indítja el a gyereket ezen a rossz fejlődési útvonalon. Szerencsére csak az ADHD-s gyereke egy kis részét. Ennek megelőzése a legfontosabb feladatunk az óvodáskorban.

Kezelése?

• Információ szülőnek, pedagógusnak
• Szülőtréning (extra gyerekhez extra tudás kell)
• Gyógypedagógiai fejlesztés, mozgásfejlesztés
• Végső esetben gyógyszer (óvodás korban nagyon ritkán, csak extrém súlyos tünetek esetén)
• Idegrendszer fejlődését támogató vitaminok, étrendkiegészítők hasznosak, de nem specifikusak.
• NEM HATÁSOS: gyerek terápiája, alternatív gyógymódok

Mit csináljon az óvónéni a gyerekkel?

• Építsen vele jó kapcsolatot!
• Fókuszáljon arra, amit a gyerek jól csinál. Dicsérje sokat! A kisebb szabályszegéseket hagyja figyelmen kívül!
• Hatékony utasításokat adjon: szemkontaktus, egyszerű, rövid, határozott instrukció legyen VÁRJA MEG, amíg a gyerek elkezd engedelmeskedni és azonnal DICSÉRJE meg!
• Legyen jutalmazáson alapuló motivációs rendszer: azonnali, tárgyi (pecsét, zseton), következetes. Be lehet vonni a szülőt: az óvónéni zsetont ad (mosolygós fejet), a szülő ezt otthon jutalmazza.
• Keretek, napirend legyen stabil, kiszámítható, legyen kitéve (vizuális megsegítés).
• Engedje mozogni, mozgassa
• Tartsa szemmel! Foglalkoztassa! Legyen proaktív!
• Készüljön arra, hogy mikor jön el a nehéz időszak (reggel még jó, aztán elfárad), vegye észre a jeleket.
• Ilyenkor: pihenő sarok, mozgatás, babusgatás (egyéni lehet, kérdezzük a szülőt).
• Súlyos szabályszegő viselkedés esetén: megvonás, izoláció (külön művészet, csak pontosan lehet csinálni). NE szövegeljünk sokat, NE kiabáljunk, NE mondjunk csúnyákat….
• Támogassuk meg a kortárskapcsolatait!

Mit javasoljon az óvónéni szülőnek?

• Ne hibáztassuk!
• Legyen gyógypedagógiai vizsgálat, mozgásfelmérés – intenzív fejlesztés, elsősorban mozgásfejlesztés (TSMT, alapozó terápia) (Pedagógiai Szakszolgálat segít)
• Működjenek együtt jutalmazáson alapuló motivációs rendszer bevezetésében.
• Extra gyerekhez, extra tudásra van szüksége a szülőnek is – kérjen segítséget (szülőtréning) (gyerekpszichiáter, pszichológus segít)
• Vegye el a képernyőidőt, kütyüket stb.!
• Mozgásigényét elégítse ki, játszótér, sportolás!